Kialudva ébredtem fel nyolckor, és elindultam a városba. Egy kapucsínóval kezdtem, majd sétáltam több mint 7 kilométert.
Először egy lemezbolt kirakatát fényképeztem le tüzetesen; itt elolvashatod, hogy miért.
Délelőtt 10-kor már 30 fokot mutatott. Szégyenszemre a Mc.Donald’s-ban ebédeltem. Nagyon jól esett a félliter jeges kóla és a nagy kupac túlsózott krumpli a csirkés szendvics mellé.
Bementem még a boltba, és vissza a szállásra, túlélni a hőséget. Minden zárva tart fél kettő és négy között, nem véletlenül. Bariban amúgy nincs semmi extra látnivaló. Nincs jelképes épületük, amit hűtőmágnesként árusíthatnának. A leginkább a jólöltözött olaszokat érdemes nézegetni; kérdésemre a hotelben dolgozó recepciós hölgy is elismerte, hogy „nagyon sok” pénzt költenek a megjelenésükre. Délelőtt végig sétáltam a boltokkal teli belvárost.
- A vonatállomás
- A Teatro Petruzzelli Bari legnagyobb színháza, méreteit tekintve pedig a negyedik legnagyobb Olaszországban, 1482 ülőhellyel.
- Teatro Petruzzelli