Legutóbb, amikor 2-3 esős nap után végre újra kisütött a nap, elindultam, hogy elsétáljak Tinnyétől Zsámbékig.

Tinnye fontos kis község a mi családunkban, mert anyai ágon az előző öt-hat generáció tagjai laktak vagy születtek itt. Szüleim a szomszédos – akkor még Piliscsaba-Jászfalunak hívott- Pilisjászfalun laktak egymással szemben, és ismerkedtek meg.

Tinnyébe érkezve első dolgom a román kori református templom megkeresése volt, mert nagymamán és szülei is onnan pár házra éltek, ugyan abban az utcában. Miközben a házakat kerestem vettem észre, hogy egy szomszédos, teljesen felújított házon meghagytak egy emléktáblát 1908-ból, miszerint “Épített Hajdár Sándor Naszvadi Andrásnak”. Sándor az én ükapám volt, aki 1853-ban született. Egy Facebook csoportból tudtam meg, hogy Naszvadi András Sándor sógora volt.

A település a török idők után indult fejlődésnek, 1715-ben még csak 23 adózott portát írtak össze, 1825-ben azonban már 1364 lakost számláltak a településen. A mi családunk is a 1800-as évek elején bukkanhatott fel. 1843 és 1846 között itt lakott Kossuth Lajos.

Tinnyét a nyugat felé hagytam el. Sár volt mindenhol, de gyönyörű volt az idő. A kék, zöld, sárga és barna színek legerősebb árnyalatai terítettek be mindent; mintha egy festményben sétálna az ember. Lovardák és kóbor kutyák között haladtam, meg-meg állva egy fotóra, és arra gondoltam, hogy a nagyszüleimtől a déd-, ük- és szépszülőkön át egészen az ősanyámig és ősapámig a családom ezen ága mind itt él, dolgozott, sírt és nevetett. Elég furcsa érzés.

Dél-nyugati irányban a megyehatárt követve jutottam el a közel 9km-re lévő Nyakas-tetőig, ahol megálltam egy ebédszünetre.

Nyakas-tető

A Nyakas-tető a Gerecse-hegység egyik legkeletibb, hozzávetőlegesen észak-déli irányban húzódó vonulata Pest megye nyugati szélén, mindössze 319m magas. Magáról a tető-pontról nincs jó kilátás, mert magasabb bokrok veszik körül.

Ebéd után Zsámbék felé vettem az irányt.

Óriások lépcsője

Az Óriások lépcsője mindössze másfél kilométerre van. Nem nagy látványosság, de nem érdemes kihagyni, ha az ember a környéken jár. Ez tulajdonképpen egy erdei út, ami a köves talajban a szintkülönbségek miatt úgy szétcsúszott, mintha lépcsők lennének. Valaha Tököt kötötte össze Anyácsapusztával.

Kiskertek és pincesorok mellett elhaladva lehet elsétálni Zsámbékig, mintha csak Badacsonyba túrázna az ember; keletre nézve a teljes Budai-hegységet látni. Zsámbékba érve lepihentem egy ívókútnál, majd felsétáltam a romtemplomhoz.

Zsámbéki Romtemplom

Eredetileg 1220 és 1234 között épült késő román és kora gótikus stílusban; 1475-ben átépítették, de a törökellenes harcok során súlyosan megsérült. A komplexum 1763-ban egy nagyobb földrengés miatt károkat szenvedett, ami mai romos állapotához vezetett.

Buda 1541-es török ​​megszállása után Zsámbék oszmán uralom alá került, és a területet erődítményként alakították át. A restaurálási munkálatok a 19. században kezdődtek, 1896 és 1900 között kulcsfontosságú állagmegóvási munkálatokat végeztek. Ma a romok védett történelmi helyszín, akadálymentesített belső térrel és kőkiállítással.

A rekonstruált és visszapótolt épületrészeket tudatosan az eredetitől eltérő anyagból építették, így könnyen elkülöníthetők a templom középkori részletei. A háromhajós bazilika rendszerű templomnak két román stílusú homlokzati tornya van, közöttük csúcsos oromzat, rózsaablak és csúcsíves kapuzat.

Hazai viszonylatban kuriózumként megmaradt a déli torony kőből épített, finom hajlású toronysisakja. Mintájára rekonstruálták a jáki templom tornyának sisakjait. Több oszlopfőn láthatók még művészi, növényi motívumokból álló faragások.

A templom maradványai mellett találhatók az egykori premontrei kolostor romjai, a hajdani ebédlőben kialakított kőtárban a templom történetét bemutató kiállítás és faragott kövek gyűjteménye található, mely sajnos jelenleg omlásveszély miatt átmenetileg nem látogatható.