A hely, amiért idejöttem a „Miradouro da Boca do Inferno” érthetetlen nevet viseli, amit „Kilátó a Pokol szájából”-nak lehet fordítani. Ezen csak azért ütközik meg az ember, mert ez a világ egyik legszebb helye. Az egész úgy kezdődött, hogy már kezdtem megunni a máltai sivárságot, ahol az év 8 hónapjában az ember csak kaktuszt és sárga kősziklákat lát, és nincs egy tisztességes erdő vagy tó sem. Persze ott van a gyönyörű tenger, de a kék horizont egy kicsit unalmassá válik 3 év után.
És akkor valahogy, már nem tudom, hogy, de megtaláltam ezt a képet az interneten:
És akkor elhatároztam, hogy ide egyszer el kell jönni, nincs mese; ilyen fotót én is akarok csinálni. Az Azori szigetekről kb. annyit tudtam indulás előtt, mint Máltáról….
Egy kis erdőn át sétálva elsőként a tavat lehet megnézni.
Ezután lehet elérni a kilátóhoz, ahol természetesen „sok” a turista.
De kis türelemmel lehet olyan képet csinálni, ahol nincsenek turisták.
Szóval a kép tulajdonképp megvan; az a kis kék pötty én vagyok 🙂
Nyugi, lesz még innen videó is 😉
