Publikálva:

Hétvége Grazban – Szombat, Május 18

Hol is járunk most?

Az egyik legrégebbi barátom, Csaba Magyarországra látogatott Ázsiából. Mivel Hanoi nem itt van a szomszédban, nem jár erre gyakran; olyan 4-5 évente találkozunk.

Az idén májusi látogatásánál jött a hírtelen ötlet, hogy egy hétvége erejéig ugorjunk el együtt valahová a „környéken”. Az első ötlet Trieszt volt, aztán Tirana, Krakkó, de az idő szűke miatt Graz lett a nyertes; oda egy kényelmes öt órás vonatúttal el lehet jutni Budapestről. Egy AirBnB lakást béreltünk ki egyetlen éjszakára.

Naponta két vonat megy és jön; reggel nyolcas, vagy délután fél hármas indulással.

Megérkezésünk után egy korai ebéddel kezdtünk; falafelt ettünk egy elég különleges hangulatú helyen. Egy jegeskávé után átsétáltunk a város déli részére, a szállásra.

A városközpontba visszatérve benéztünk a Granzer Landhaus-ba, amely egy reneszánsz építészeti remekmű, amelyet 1527 és 1531 között építettek, majd a 16. században Domenico dell’Allio építész irányítása alatt bővítették. Ez az elegáns palota, amely ma történelmi nevezetességként ismert, a stájer tartományi gyűlés székhelyeként szolgált, és a korszak hatalmát és kulturális gazdagságát szimbolizálta.

A központ északi végén keletnek fordulva lépcsőkön lehet feljutni a Várhegyre, ahol az Óratorony áll.

A Schlossberg (Várhegy), Graz történelmi hegyvonulata, híres turisztikai látványosság és fontos helyszín az osztrák város életében. A hegyre különböző módokon lehet feljutni még egy fogaskerekű vasúttal vagy egy lifttel is a hegy belsejében kialakított alagúton keresztül. A 473 méter magas hegy csúcsáról csodálatos panoráma nyílik Graz vörös tetős látképére és a környező tájakra.

A Schlossberg egykor egy várnak adott otthont, mely a középkorban megvédte Grazot. Bár a várat 1809-ben lerombolták a Napóleoni háborúk idején, a városlakók sikeresen megmentették a híres Óratornyot és a Harangtornyot, melyek ma is a város szimbólumai.

A Schlossberg alatti, több mint 6 km hosszú alagútrendszer, amelyet a második világháború alatt légvédelmi menedékként használtak, ma is látogatható és különféle látnivalóknak ad otthont, például a Dom im Berg koncertteremnek és a gyerekek körében népszerű Mesebarlangnak. 1999-ben a Schlossberg és Graz történelmi belvárosa felkerült az UNESCO világörökségi listájára, ami kiemeli ezen helyszínek kulturális értékét.

Az Óratorony (Uhrturm), amely a város egyik legismertebb jelképe. Már a 13. század óta áll itt, de mai formáját a 16. században nyerte el. Az órája különlegessége, hogy az óramutató hosszabb, mint a percmutató, ami első pillantásra megtévesztő lehet; eredetileg csak óramutatót szereltek fel, hogy messziről is jól látható legyen. A 18. században készült óraszerkezetet még mindig használják, habár a 20. századtól kezdve elektromos meghajtással működik.

Az óratorony három haranggal is büszkélkedhet. Ezek közül az egyik a „Lumpenglocke” vagy „csavargóharang,” amely egykor a kijárási tilalom kezdetét jelezte, míg másik két harang a városi tűzeseteket és óránkénti időjelzést szolgáltatta. Az épület homlokzatát történelmi címerek díszítik, amelyek egykor a Schlossberg erődítmény falait ékesítették, köztük a stájer párduc és a császári sas címerekkel.

A hegy alatti barlangon keresztül jöttünk vissza a központba, ahol hotdog-gal csillapítottuk az étvágyunkat. Jóllakottan mentünk el a grazi Dómba, más néven St. Giles-székesegyházba. A Dóm 1438-ban épült, és I. Frigyes császár alatt készült el gótikus stílusban. Később, a 17–18. század fordulóján a jezsuiták barokk stílusjegyekkel alakították át. A dóm viszonylag egyszerű külseje kontrasztban áll gazdagon díszített belső terével, amely a gótikus és barokk elemek harmonikus ötvözete.

Az egyik legismertebb jellemzője a *Gottesplagenbild* („Isten csapásai”), egy gótikus freskó, amely három szerencsétlenséget ábrázol: sáskajárást, pestist és háborút, amelyek 1480-ban sújtották Grazot. A freskó az isteni megbocsátásért való könyörgést jeleníti meg. A dóm számos értékes műkincset őriz, köztük barokk bútorokat és két ereklyetartó ládát, amelyeket eredetileg Paola Gonzaga mantovai nemes birtokolt, és később keresztény vértanúk ereklyéinek őrzésére alakítottak át. A Georg Kraxner által tervezett főoltár tovább emeli a dóm művészi értékét.