Most épp szabadságon vagyok a “szabadságon” belül, ami annyit tesz, hogy kivételesen nem dolgozom, és eljöttem egy hétre Pico szigetére, ahol telefon/internet térerő is alig van, szerencsére. A repülőgépet “csak” kétszer tolták el pár órával, és harmadjára is sikerült több, mint egy órát késni, így a délután 4 helyett este 11 után érkeztem. Ez errefelé normális.
Pico egyszerűen csak csúcsot jelent, tekintve, hogy ezen a szigeten van egész Portugália legmagasabb csúcsa, maga a Pico vulkán, a maga 2351 méterével. De erre majd még visszatérünk 😉
Itt most csak pár kép jön a szigeten 1942 és 1984 között működött bálnafeldolgozó üzemből, ami azóta múzeumként üzemel; azóta a vadászat be van tiltva.
A múzeum előtt szoborral emlékeznek az iparágra.
A kisvárosban az utcákat is bálnák díszítik.
Kedves ábra mutatja, hogy melyik rámpán vonszolták be majd darabolták fel őket.
Az az itt:
Egészen pontosan Nagy ámbráscetekről beszélünk. Az álkapocs csontjuk 4 méter hosszú, és 300 kiló.
Íme a májdaráló gép. Jó étvágyat.
A bálna minden porcikáját feldolgozták, még a csontjukat is lisztfinomságúra zúzták, de el nem tudom képzelni mire használták; talán a vakolathoz keverték.
