A teljes nap a városnézésre és fotózásra ment el.
Nápolyban sok látnivaló van, amit most nem néztem meg. Mosta céltalan bolyongáshoz volt kedvem az óvárosban; örültem, hogy végre jó idő van, és csak fotózni akartam, ahogy én szoktam.
Reggel még megnéztem, hogy itt mit használnak Bolt és Über helyett taxifoglalásra és rendeltem egy taxit hajnal fél négyre. Hatkor indul a gép, és ötkor kapuzárás, és bár kicsinek tűnik, nem ismerem a repteret ezért jobbnak tartom inkább négyre előtt odaérni.
Összesen 5 órán át sétáltam le több 12 kilométert:
Átmentem a Porta Capuana-n, az egykori nápolyi várfal egyik fennmaradt kapuján.
Egy kávé és reggeli sütemény után mentem tovább a híres költőről Dante Alighieri-ről elnevezett Piazza Dante térig (majd piros ruhában ő látható az egyik falfestményen) , ahol épp vásár volt. Mindent lehet kapni. Használhatatlan telefont szeretnél vagy olvasólámpává alakított Aperol-os üveget? Itt minden van!
Kis utcákon át jutottam el a Palazzo Venezia múzeumig, aminek belső kertje van, benne egy kávézóval.
Hazafelé még megsimogattam a „Halottak temploma” (Santa Maria delle Anime del Purgatorio ad Arc) előtt álló két csontvázfej egyikét, hátha szerencsét hoz és elszaladtam egy, az erkélyről jó hangosan éneklő pap mellett is.
Természetesen feleslegesen korán érkeztem a reptérre, és reggel kilencre újra a lakásomban voltam.
