Harmadik napon a Southampton-i SeaCity múzeum Titanic kiállítását néztük meg és a város történelmi negyedét.

A kiállítás honlapja nem túl beszédes, de tulajdonképp mindenki ismeri a történetet. A kiállítások több mint 200 tárgy és dokumentum van kiállítva, szépen kategórizálva és rendszerezve mutatja be a hajó össze tulajdonságát és funkcióját a kiszolgáló személyzet életén át az első osztályon utazók időtöltéséig.

A hajót a Harland and Wolff hajógyárban építették az észak-írországi Belfastban, és az első, 12 órás próba útján jutott el Southampton-ba. A hajó azért is fontos a város életében, mert közel ötszáz Southampton-I dolgozott rajta, és vesztette életét.

Első útján (az angliai Southamptonból a franciaországi Cherbourgba, onnan az írországi Queenstownba, majd az Egyesült Államokba, New Yorkba tartva), 1912. április 14-én, vasárnap 23:40-kor a hajó jéghegynek ütközött, és április 15-én, hétfőn 2:20-kor, az ütközés után alig több mint két és fél órával, kettétörve elsüllyedt.

A hajó kapitánya kora legjobbja, Edward John Smith volt, akinek volt már előtte balesete az Olympic hajóval – ami a Titanic-kal és a Britannic-kal alkotott egy hajóosztályt-, és azután bejelentette, hogy nyugdíjba vonul. 1912. április 10-én szállt fel a Titanicra, ez lett volna az utolsó útja, és sajnos az is lett. A balesettől függetlenül az Olympic volt a hajóhármas egyetlen tagja, amit nem megsemmisült, hanem leselejtezték.

A Titanic tervei eredetileg 64 mentőcsónakkal számoltak, de végül csak tizenhatot helyeztek el a hajón. Ezt azzal indokolták, hogy a szerkezetet elsüllyeszthetetlennek tartották, és a csónakok túl sok helyet foglaltak volna el a csónakfedélzeten.

Az akkori szabályok nem írták elő, hogy minden utas számára legyen hely a mentőcsónakokban, mert az előírások az utaslétszám helyett a vízkiszorítást vették alapul. A Brit Kereskedelmi Kamara szabályai szerint egy 10 000 tonnás hajónak 16 mentőcsónakot kellett vinnie, összesen 962 fő számára elegendő férőhellyel.

A Titanic túlélőinek segítségére siető brit Carpathia hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád. A megmentett utasoktól hálából emlékérmet kapott, sírja pedig a budapesti Kerepesi temetőben található. A baleset idején Ráth Gusztáv magyar tengerész is a Carpathia fedélzetén szolgált.

A Titanic egyetlen bizonyítottan magyar származású utasa Leopold Weisz volt, aki Veszprémben Weisz Lipót néven született, majd később elhagyta az országot. Feleségével utazott; ő túlélte a tragédiát, Weisz azonban a tengerbe veszett. Sírja a kanadai Baron de Hirsch temetőben található.

A kiállítás utolsó terme egy stilizált tárgyalóterem, ahol ki vannak állítva a régi újságok, amik a katasztrófáról cikkeztek, és egy hangjáték keretén belül mutatják be az Egyesült Államban lezajlott vizsgálatot a tanúvallomásokat idézve. Ezek után hoztak meg olyan biztonsági intézkedéseket, szerint kell mentőcsónak minden utasnak, kötelező mentőcsónak-gyakorlatok, megfelelő személyzeti képzés, rádiótávíró szabályozása, javított hajótervezés és biztonsági szabványok.

A város történelmi negyede szép. De sajnos minden látnivaló zárva volt. Úgy látszik nem szeretik a pénteket…

A városfal, amelyeket a 14. századi francia portyázások után építettek, Anglia legjobban megőrzött falai közé tartoznak, és végig megmaradtak a város nyugati oldalán.

Southampton óvárosa az angol történelem ritka szeglete, ahol a középkori kereskedelem, a Tudor-kori otthoni élet és a város későbbi tengerészeti identitása néhány gyalogosan is könnyen bejárható utcán belül él együtt.

A szívében két figyelemre méltó épület áll: a Tudor-ház és kert, a város legrégebbi múzeuma, valamint a középkori kereskedőház, a 13. századi városi építészet gyönyörűen megőrzött példája.

A Tudor-ház és kert Southampton legfontosabb történelmi épülete. Favázas homlokzata a 15. század végéről származik, de a helyszín története több mint 800 évre nyúlik vissza.

Bent a látogatók évszázados otthoni életet élhetnek át: Tudor-kori konyhák, viktoriánus szobák, háborús történetek és modern interaktív kiállítások A középkori falakkal körülvett kert csendes menedéket kínál az Óváros közepén.

Rövid sétára található az 1290 körül épült középkori kereskedőház, amely Anglia egyik legjobban megőrzött középkori városi lakóháza. Tulajdonosa valószínűleg egy tehetős borkereskedő volt, és a ház elrendezése tükrözi a kor kereskedelmi életét: utcára néző üzlethelyiség, pincék és felette lakóhelyiségek.