A hotel szobám egyszerű, tiszta, otthonos és kellemesen huzatos. Amikor megérkeztem a recepciós hölgy nekilátott a térképen bekarikázni a fontosabb dolgokat a szigeten.
Amikor mondtam, hogy nincs jogosítványom, másrészt, hogy leginkább Délosz miatt jöttem, csak annyit mondott: „Máris kedvellek”.
Valószínűleg azért, mert a legfelületesebb turisták jönnek Míkonoszra, a harminc alattiak azért, hogy hülyére fényképezzék magukat, és lerészegedjenek. Déloszra ezzel szembe leginkább a 40+os csoport megy.
Még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy 2015-ben ő is volt Budapesten, és adott egy könyvet, amiben benne a sziget és Délosz története egy helyi festő képeivel illusztrálva. Ő is (Natassa), és a férfi alkalmazott (Kris) is nagyon kedvesek és barátságosak voltak.
Zouganelis – a könyv írója és a festő – Míkonoszban született és nőtt fel, művészete pedig a kükladikus szellemiséget tükrözi. Festményei gyakran ábrázolnak ókori romokat, várakat és templomokat, költői realizmussal újraértelmezve. Maximalistaként jellemzik, aki kerüli a modern művészeti trendeket, ehelyett az ókori görög esztétika geometrikus harmóniájából és bölcsességéből merít ihletet.
Miután nagyjából átnéztem a térképet, úsztam egy kicsit a medencében és megszáradt a fürdő/futónadrágom futószerelésre váltottam. Lefutottam déli irányba 6 kilométert, és ott fordultam vissza.
Bár 34 fok volt, az erős szél miatt nem érzi az ember annyinak, de az erős szembeszél kevésbé vicces. Átfutottam a városon, ahol a keskeny utcákon csak lassabban lehetett csak haladni, és sok embert kell kerülgetni. De így sok mindent lehet látni rövid idő alatt.
Pihenésképp lefoglaltam másnapra a hajójegyet Déloszra, a hajójegyet vissza Athénba, és az Athéni szállást. Újabb úszás után az estét a szomszédos utcában lévő Limnios étteremben zártam, ahonna kilátás van délnyugat írányba. Természetesen tökéletes volt az étel.
