Mivel Görögországba eddig csak egyszer voltam, régóta terveztem más várost is megnézni Athénon kívül. Szaloniki, a második legnagyobb város környékét böngészve futottam bele a Meteórákba; és ahogy az az Azori utazásnál is történt: csak pár képet kellett megnéznem, hogy tudjam, ez is egy bakancslistás hely. A Meteorákon huszonnégy bizánci kolostor található, melyek egyenként 600 évnél idősebbek – a környék ennek köszönhetően igen híres zarándokhellyé vált. A Meteora (görög szó) „levegőben lebegőt” jelent. A sziklák elnevezése nem véletlen, valóban az égbolt közelében keresendők a csúcsok.
De mivel Kalabaka (a kisváros, ahol vannak a Meteórák) több, mint kétszáz kilométerre van Szalonikitől, adta magát, hogy ennek egy állomásnak kell lennie egy hosszabb úton; vagyis hogy, ha már arra járok, megpróbálom kihozni az útból a maximumot. Így született ennek az útnak az útiterve: Szalonikiből indulva a Meteórákon át eljutni Korfuig, majd az olaszországi Bariból repülni vissza Budapestre. Tekintve, hogy nagy távolságok vannak az állomások között, tudni lehetett, hogy kalandos lesz az út.
Lesz itt vonat, busz és komp út is
Erre az útra egy 20 literes, kis hátizsákkal mentem. Munkát most nem vittem magammal, így nem kellett laptop. Csak egy iPad-et vittem magammal, aminek két célja volt: mindig a következő szállás lefoglalása a weben, és filmek nézegetése elalvás előtt. Kalandos útra, kalandos könyv dukál: David Attenborough „Journeys to the Other Side of the World” című könyve lett az útitársam.
Természetesen nagyon nyáriasan öltözködtem, pár pólón, zoknin, és rövidnadrágon kívül a futó póló és nadrág jött velem, az új futó cipőmmel együtt.
Folyt.köv…
