Reggel 6-kor arra ébredtem, hogy csak 18 fok van és “hideg” szél fúj, tehát elmentem futni. A hotelszobában elérhető 2 kis adag Nescafe hideg vízzel összekeverte olyan löttyöt ad, aminek már a gondolatára is felébredsz, az “ízére” meg pláne. De biztos, ami biztos, az első nyitva tűnő kis boltba be ugrottam egy Red Bullért. Sehol sincs kiírva nyitvatartás, de annak tűnt. A néni a bolt hátsó részéből zavartan került elő, és nem értette, hogy miért kell neki már reggel 6:50-kor egyetlen kártyaleolvasással 1.59 eurót keresni, de győzött a kapitalizmus.

Relatív össze-vissza futottam; sem emelkedőnek nem akartam futni, sem olyan helyen, ahol kóborkutyák lehetnek. Csak kóbor bácsik voltak, de abból három. Mindhárom ugyan úgy széles mosollyal és négy foggal köszöntöt, integetett, majd legyintett, jelezvén: minek futni, ha nem kerget senki…

A nap hátralevő részét a szálláson töltöttem, ruhákat mostam, pihentem, valamint a Korfui szállást és az Olaszországba tartó kompot intéztem el. Mivel nem tudom mikorra érek oda, olyan szállást kellett találnom, ami relatív közel van a kompállomáshoz. Nem volt sok választás, mert meglepően kevés van belőlük Korfu városában, hiszen mindenki a tenger pártokhoz közel megy. Így egy opció maradt. Kicsit drágább, mint amennyit költeni akartam, de van saját medencéje.

Lemezbolt Bariban

Hatodik nap, június 29 csütörtök, Kalabakából Korfuig – Első rész