Az erdőn keresztül sétálva megmutatták a sziklalakó remeték barlangjai is.
Elméletileg a 9. századig laktak itt páran; egyikük 22 évesen felmászott és 8 évig nem is jött le, csak lehozták, mert meghalt. Ezek a remeték úgy gondolták, hogy így közelebb lesznek istenhez. Én inkább felmásztam volna az Olümposzra, de gondolom az nem volt elég drámai… A többieknek ki voltak szolgáltatva, semmiért nem jöttek le. Mint ahogy az a 92 éves bácsika sem, aki az egyik modern építésű sziklaházban lakik ötven akárhány éve. Csak ritkán fogad látogatókat, csak előre egyeztetve levélben.
Ezután újra felmentünk a másik két kolostorhoz, majd a túra végét jelentő hegycsúcsra, ahonnan lehet naplementés képeket csinálni.
A csúcson több, mint száz, “nagyon vallásos, jó keresztény” ember került ki 2 csont- és bőrre fogyott kutyát; az egyiknek jól láthatóan kölykei voltak valahol az erdőben. Én még reggel vettem egy olyan egy literes narancslevet, amit egy 6-7 centiméter átmérőjű, teljesen hengeres üvegben árulnak. Már útközben megittam mind, de a templomnál teletöltöttem vízzel. Ennek a kupája akkora, hogy lehet belőle kutyát itatni… Amíg a „jó keresztények” hátat fordítva eljátszották, hogy még sosem láttak naplementét, a kutyusok kaptak egy teljes csomag olívás kétszersültet, megittak egy liter vizet, és joghurtos müzli szelettel zárták a napot. Minden, ilyen magánbusszal érkező turistának volt egy plusz ajándék félliteres vize, és mindenkinél volt étel, mert tudták, hogy 5 órás programra jönnek. Most már érted, miért nem fizetek semmilyen templomba belépőjegyet, és mi a bajom a “keresztényekkel”.
-
- Az életmentő kupak
-
- Kutyavacsora
Jut eszembe, “jó keresztények”: ha kitalálod, hogy elmész szerzetesnek, és nem tetszik az adott kolostor, két opciód van: vagy átmész egy másikba, a nevedet megváltoztatva, és új szentet kiválasztva (akinek szentelted az egész életed és “munkádat”), vagy visszaköltözöl az emberek közé, de semmiképp oda, ahonnan jöttél, ugyanis ezek a „jó keresztények” teljesen kiközösítenek, ha megtudják mit csináltál…
Amúgy a túra vezető kislány aranyos volt, de folyamatosan nyomta 5 órán keresztül a Szentírást. Soha többet nem akarom azt a szót hallani, hogy „szerzetes” vagy „kolostor”.
