Reggel 4-kor keltem, ami a szervezetemnek a magyar idő szerint hajnal 3 volt. A futás miatt keltem ilyen korán, mert így csak 23 fokban tettem meg a 12 kilométert. Nem tudtam magam rávenni a hőségben való futásra. Természetesen teljesen egyedül voltam, visszafelé láttam egy-két futót, de itt az emberek még nem kaptak rá a futásra.

A legdélebbi ponton volt egy kis pihenő:

A hotelbe visszatérve ettem, és lefoglaltam a következő szállást a Meteórákhoz. A tervezett egy nap helyett, inkább 2 napot maradok ott, mert kb. dél lesz, mire odaérek, nem lesz elég egy nap mindenre. Ezután a postára mentem, hogy feladják haza az itt vett ajándékokat, és a hotelben kapott füzetet a városról. Annyira jól kihasználtam a kis 20 literes új hátizsákom, hogy már semmi más nem fér bele…

A posta után elindultam egy kert felé, útba ejtve a Rotundát.

A kérdéses kert, mint kiderült egy hegyen van, de annyira jelentéktelen volt, hogy be sem mentem, hanem tovább sétáltam egészen a Szent Pavlov templomig, ahonnan be lehet látni az egész várost.

A térképen észrevettem, hogy itt van a Heptapyrgion is, ami bár „Hét torony erődjé”-t jelenti, igazából tíz tornya van, és ha már itt vagyok, tovább mentem felfelé. Így lett ebből még egy, majdnem hat kilométeres séta, 210 méteres emelkedéssel. A reggeli borongós 26 fokból ekkorra már megint 32 lett.

Busszal mentem vissza a szállásra, ami a hoteltől két utcasarokra tett le. Nyilván egyszerűbb lett volna felfelé menni busszal, nem lefelé, de abban mi a poén…

Második nap. június 25 vasárnap, Szaloniki – Harmadik rész

Negyedik nap, június 27 kedd, Szalonikiből Kalabakába – Első rész