Alighanem a most következő Terra Nostra a világ legszebb botanikus kertje. Nem is tartalak fel; ámulj-bámulj! 🙂
Alighanem a most következő Terra Nostra a világ legszebb botanikus kertje. Nem is tartalak fel; ámulj-bámulj! 🙂
A következő parkot „Jardim Botanico Antonio Borges”-nak hívják, de szerintem inkább Indiana Jones kiképzőparknak.
A bejárat után José do Canto úr fogad minket.
A repülőút Lisszabonból kevesebb, mint három óra. Csak a reptéren vettem észre, hogy olyan géppel megyek, ami leszállás után a kanadai Torontóba megy.
Az utolsó előtti lisszaboni napomon, gondoltam, hogy felkerekedek, hogy megvalósítsam egyik gyerekkori álmomat: végigsétálni egy olyan igazi, több kilométer hosszú tengerparton…
A lisszaboni egyetem botanikus kertje 140 éves, és 40 ezer négyzetméter. Sajnos az egyik része épp le volt zárva felújítás miatt. A képek magukért beszélnek, nincs túl sok hozzáfűzni való 🙂
Úgy hozta a sors, hogy összesen négy barátom (két páros: Eszter/András és Illus/Péter) is épp a városban turistáskodott. Így már öten sétáltunk, felültünk egy „siklóra”, ami tulajdonképpen egy nagyon ferde villamos 🙂
Kedden, 17.én elgyalogoltam Belém-ig, ami a szállástól 7km-re van. Út közben beleszaladtam egy Szenes Árpád múzeumba, akiről eddig életemben nem hallottam…
Az első igazán szép napon elsétáltam az várba, ahova leginkább a kilátás miatt érdemes felmenni. A bejáratnál kígyózó sor kicsit elrettentő volt, de gyorsan haladt. A vár nyitott, csak egy kávézó és egy múzeum fedett benne. Belül hasonlít egy kicsit a máltai San Anton kertre: hasonló töredezett kőtáblákon lehet sétálni. Kevesebb a virág, de több […]
A második napom csöndes és nyugis volt. Nem sütött a nap, borongós volt az idő, és csak a környező kis utcákban sétáltam a szállástól észak-keletre.
Mint írtam, úgy utaztam, hogy csak egy hátizsákkal megyek. Előzetes olvasgatások alapján választottam ki a hátizsákot, amit elméletileg minden európai légitársaságnál fel lehet vinni plusz díjazás nélkül. Ez így is van.
Szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára Máltáról. Azóta összefoglalva annyi történt, hogy három év és négy hónap után már úgy éreztem, hogy nem tartogat már sokat nekem a sziget, és ha örökre lehet, hogy nem is mondok búcsút tőle, de ideje szünetet tartani.
Rég nem írtam már új kalandokról, ami annak köszönhető, hogy lassan már tényleg mindent láttam a szigeten. Manoel sziget (be lehet sétálni, tehát inkább félsziget) azért most került elő, mert egész egyszerűen eddig zárva volt. Csak egy hétvégére nyitották meg a nagyközönség előtt.
Második nap a Taorminába vezető úton olasz barátommal, Elenával.
Második nap a Taorminába vezető úton olasz barátommal, Elenával.