Kanyargós utakon át mentünk vissza az óceánhoz.
A következő partszakasz Praia da Baía da Arquinha-hoz, ami a szállástól csak 68 kilóméterre van, de a dimbes-dombos Paiol területén át több, mint egy óra.
Pláne akkor, amikor Mafalda annyira odavan a bérelt autónkért, hogy meg kell állni pár kép erejéig. Fotóztunk még szőlőlugasokat, barna teheneket, hatalmas szél erőműveket.
Így szárítják a parafát:
Praia da Baía da Arquinha egy sziklacsoport inkább, mint part, nem lehet lemenni a vízhez. Lila és sárga vad virágokkal szegélyezett ösvényeken lehet közlekedni. A szél itt is hideg és erős. A sziklák mind 45 fokkal elfordulva buknak alá, és ez később végig jellemző marad a nyugati parton. A sziklák lábainál gumiabroncs nagyságú kövek, amelyeket az óceán már kavics formájúra csiszol. Azok a sziklák is, amiken mi sétálunk már teljesen átfordultak; a vízszintes üledékes rétegekből függőleges barázdák lettek.
Mafalda üdvözöl minden kedves olvasót:
Panorámakép portugál bennszülött lánnyal:
Ideje volt újra kávézni egy kisvárosban…
