A szállásunk a Octant Hotel lesz négy napig, ami a felfedezendő területünk közepén van, Santiago do Cocem-ban. Az Octant nyolcszöget jelet, nyolctagú ez a szálloda lánc. Az óceán érintésével mentünk el a szállásig, előtte vásároltunk útravaló ételt, italt.
Palmelában csak megálltunk, itt nem akartunk sok időt vesztegeti, mindketten a partra vágytunk.
Mafalda boldog, hogy ő a sofőr
Praia de Melides partra mentünk, ami igazán gyönyörű. Szeles volt az idő, de ragyogóan sütött a nap is. A közeli öböl 2010 óta környezetvédelmi terület, és madármegfigyelő terület.
A homokban széles fapadokból készült „járdán” lehet közlekedni a parton, ezzel védik a dűnéket. Természetesen senki nem volt a vízben, ahhoz túl hideg van és az óceán amúgy is messze hidegebb, mint például a tenger Máltánál. Itt biztos nem mész a vízbe áprilisban kisgatyában.
Amíg Mafalda a homokbűnék között olvasgatott én megpróbáltam futni, nem sok sikerrel, egyrészt mert a nagy szemű homok, akár száraz, akár nedves, futóhomokként viselkedik, másrészt pedig elkapott a tenger is, így 2.44km után maradt a sétálás, és az is nagyon jól esett.
View this post on Instagram
A part végeláthatatlan, a nagy szélben ameddig a szem ellát csak a hullámokat, a hullámokból létrejött párát és a homokot látni. Ez az a látvány, amivel nem lehet betelni. Az ebédhez az óceán partjáról szerzett kagyló szolgált kanálként. Így sokkal finomabb a bolti tabulé, amihez csípős humusz, sajtos tekercs és egy olyan erős gyömbér italt választottunk, amit nehéz szitkozódás nélkül elsőre meginni.
A környék egyébként dimbes-dombos, felváltva lehet látni lovakat, szarvasmarhákat és juhokat. Illetve rengeteg gólyát, ami azért is volt meglepő, mert otthon, Magyarországon híresek a gólyák, de itt egy nap alatt több tucatot lehet látni, szinte szó szerint mindenhol ott vannak.
A következő epizódban megtudhatod, hogy egy szeles partszakaszról miért a Pink Floyd jutott eszembe…
