Ma tíz óra alvás és egy nagyon jó reggeli után indultunk el a Porto Covo melletti Praia da Samoqueira-hoz.
Itt a fa lépcsőkön egy kis vízesés mellett lehet lemenni a partra, ahol hatalmas sziklák között lehet szélcsendes helyet keresni az aranysárga homokban. Az akár 5-6 ember magasságú sziklák mögött kis öblöket lehet fedezni.
A barlangbejárat-szerű mélyedésekben különböző növények találnak otthonra, némelyik fentről csüng alá méteres hosszúsággal.
Kevesen voltak, egyelőre csak a helyiek, illetve az egész partszakaszon végig vezető zarándokúton veszteglő túrázok pihentek meg itt, mert erre vezet az ország déli részét behálózó túraútvonal, a „Rotta Vicentina” egyik, 226 kilométeres útvonala.
Megállapítottuk, hogy mindkettőnknek egyik kedvenc zöld színe a sziklákon nővő moha színe.
Bohóckodtunk egyet a kamerával, majd tovább álltunk miután Mafalda szemrevételezte országának ezen csücskét, és kifejezte elégedettségét.
Ideje volt egy kávénak Porto Covo-ban, de ez már a következő történet.
