Most Sao Jorge szigetre megyünk, ami Pico-val szemben, hosszába helyezkedik el. A 246 négyzetkilométerre alig több, mint kilencezer ember jut. A középső szigetcsoport középső szigete, 54 kilométer hosszú, és 6 kilométer „széles”.
A komp a már említett Bálnamúzeum elöl indul, és kevesebb, mint fél óra, a célállomás Velas.
A szigetet a 14. században kezdték el elfoglalni; Velas városkapuja 1799-ben épült.
A város peremén keresztül sétálunk fel Beira-ba.
Valószínű ez a világ legszebb kilátásával megáldott focipályája, épp a város határában.
Beirá-ban nincs nagy élet, csak a kilátás miatt másztam fel ide. A hőmérséklet és az emelkedő is 30-45 fok között váltakozott.
Szerintem megérte 🙂
Szépen visszasétálunk Velas-ba.
A szigetcsoport szinte összes települése úgy néz ki, mint a Tesz-Vesz város.
Ha megkérnéd a 6 éves gyereked/unokádat, hogy rajzolja le a tökélestes várost egy szigeten, lehet, hogy másképp rajzolná meg a postát, rendőrbácsit vagy a fodrásznénit, de hogy a város közepére Velas kertjét rajzolná, az egészen biztos.
Mondtam 🙂
Naplemente és pizzavacsora után irány a szállás.
A legnagyobb poént eddig nem is írtam: Pico-n egy átalakított kolostorban szálltam meg 🙂
