Szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára Máltáról. Azóta összefoglalva annyi történt, hogy három év és négy hónap után már úgy éreztem, hogy nem tartogat már sokat nekem a sziget, és ha örökre lehet, hogy nem is mondok búcsút tőle, de ideje szünetet tartani.
Máltával ugyanúgy vagyok, mint Angliával: sem az odaköltözést, sem az elköltözést nem bántam meg. A szigetről és lakóiról fele-fele arányban el lehet mondani jót is, és rosszat is. Ha követtél az Instagram-on, láthattad, hogy vannak tényleg gyönyörű és hangulatos részei, de vannak az ottani életnek árnyoldala is. A pár fő indok, amelyek Málta ellen szólnak: a mérete, zsúfoltsága, a rengeteg szemét és a borzasztó közlekedés.
A méretéről már írtam; a sziget teljes mérete 316 négyzetkilométer. Budapest 525. Valletta, az európai unió, de talán a világ legkisebb fővárosa a maga 0,8 négyzetkilométerével, ami kb. az egy hatoda a Budai Várnak. Ezekből a méretekből következik, hogy túl sok változatos programmal nem rendelkezik sem az ország, sem a főváros.
A közlekedés és a zsúfoltság kéz a kézben járnak; a lakosság nagy része autóval utazik mindenhova, eszméletlen dugókat okozva a néha 4-6 kilométer/óra sebességgel közlekedő, általában tömött buszoknak. Meg lehet unni három év alatt…
A szemét kérdése javulóban van, ami szinte száz százalékban a bentlakó külföldieknek köszönhető; az ő csoportjuk kezdett el szemétszedési és takarítási akciókat kezdeni. Ennek leglelkesebb vezetője a svéd Cami Appelgren, akit barátaim között köszönthetek, és vele kezdtük el a micro-plastic elleni tengerpart tisztítási akciónkat is.
Összeségében elmondhatom, hogy sok remek embert ismertem meg, máltaiakat, külföldieket és magyarokat egyaránt. Ők, a napsütés és a tenger hiányoznak annyira, hogy azt mondjam, hogy lehet, hogy lesz még egy kis Málta az életemben.
De most egy új, kisebb, de kalandosabb utazás vár rám.
Málta elég sivár növényzete kiváltotta belőlem a leküzdhetetlen vágyat, hogy legalább egy hónapra megnézzem magamnak az Azori-szigeteket, amely Portugáliához tartozik, és dús növényzete miatt Európa Hawaii-jának is becézik.
Összesen 9 szigetből álló csoport összterülete 2333 négyzetkilométer, tehát majdnem Málta ötszöröse, de csak fele annyi lakossal, kb. 250 ezer emberrel. Én a legnagyobb szigetet szemeltem ki magamnak, Sao Miguel-t, ahol a főváros Ponta Delgada is van a maga 150 ezres lakosságával.
A szigetcsoport félúton van Európa és Amerika között; a lakosság többé kevésbé beszéli az angol nyelvet nem csak a turisták miatt, hanem az ide letelepülő nyugdíjas amerikaiak miatt is.
Utazásom félig pihenés, félig munka lesz; abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkámat bárhol és bármikor végezhetem. Azt is a szerencsémnek mondhatom, hogy megrendelésem is folyamatosan van; úgy néz ki, hogy egész évben nem fogok unatkozni. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem engedhetem meg magamnak azt, hogy heteket, hónapokat kivegyek munka nélküli pihenésre. A pihenés pedig rám fér…
Egy híján húsz éve dolgozom grafikus és/vagy webfejlesztőként, és ez alatt az idő alatt a saját vállalkozásom mellett elfogyasztottam 8 munkahelyet, 5 párkapcsolatot, és 3 országban 13 lakóhelyet. Ebben a sűrű életben kicsit elfáradtam abban, hogy állandóan az anyagiak, a család, a munka, vagy az aktuális párkapcsolat miatt aggódtam. Szóval most egy kicsit csak én leszek egy hátizsákkal, és 4-5 órás munkanapokkal a 8-10 helyett.
Az útiterv a következő:
Indulás április 13.-án, pénteken, csak azért, hogy az első repülő nagyobb eséllyel zuhanhasson le. Április 26.-áig Lisszabon leszek, onnan vezet tovább az út a szigetre. Ponta Delgada-ban egyelőre csak május 10.-éig van lefoglalt szállásom. Az út vége nyitott; nem tudom egyelőre, hogy meddig maradok ott.
Visszafelé az utam nagy valószínűséggel Portón és Rómán keresztül vezet majd, esetleg egy plusz máltai megállóval/végállomással.
Mivel a bőröndből élés már elég jól megy, remélhetőleg a következő szint, a hátizsákból élés sem fog gondot okozni. Jó pár hasonló utazó videóit végig nézve és utána olvasva én ezeket viszem magammal:
A hátizsák egy 40 literes Osprey Farpoint vörös színben; ezt a hátizsákot direkt úgy tervezték, hogy minden európai légitársaságnál az ingyenesen felvihető méreten belül maradjon. Tehát elméletileg soha nem kell külön föladnom csomagként, így az utazás gyorsabb és olcsóbb lesz.
Természetesen laptop és iPad nélkül nincs munka. A tizenkét éves Sony Alpha 700-as fényképezőgépemet már erre az útra gondolva cseréltem le: az egyik legjobb utazó kamerát, a kicsi és könnyű Lumix G8-at választottam egy 14-140mm-es lencsével, amit nem kell cserélni, és mind városban, mind tájképekhez tudok majd használni.
Mivel ez fényképezőgép a régivel ellentétben videózni is tud, kapott egy komolyabb külső mikrofont szélvédő szöszmösszel a tetején. Remélhetőleg remek felvételeket tudok csinálni, szép város-zajokkal és tengerzúgással a kölcsön kapott kis állvánnyal ( Köszi Vera 🙂 ). Eddig csak beltérben próbáltam ki a gépet, egyszerre voltam kíváncsi arra, hogy egy új gép mit tud manapság kihozni egy sötét környezetből, illetve, hogy mire is jó egy ilyen mikrofon.
A lassan négyéves mobiltelefonom, most is remek szolgálatot fog tenni, mert két SIM kártyát is kezel, és ma már a Vodafone-nak remek adatkártya ajánlata van: az alig használt, feltöltőkártyás telefonkártya mellé befért a csak adatforgalomra használt kártya is. Tehát nem kell külön modemet cipelnem, és mindig lesz havi 20GB adatroaming-om. Bár valószínű minden szálláshelyemen lesz jó internetkapcsolat, sosem lehet tudni…
A mikroszálas útitörölköző egy elég vicces találmány. Képzelj el egy szemüvegtakarító rongyot egynégyzetméteres változatban. Az egészet bele lehet hajtogatni egy szemüvegtok méretű tárolóba, és nagyon hamar megszárad.
Ezeket leszámítva viszek 7 napra való polót/alsóneműt/zoknit, úszógatyát, rövidgatyát, flipflop-ot, kevés gyógyszert, tisztálkodószereket, 6 havi kontaktlencsét. Kedvencem a Lush-nál kapható száraz sampon, ami szappan alakú és állagú, 70-80 hajmosásra elég, és az út után is csak ilyet fogok venni, mert így soha többet nem szennyezem a környezetet felesleges műanyag flakonnal…
Jön még egy kicsi fényképezőgép állvány (igazából csak a videózás miatt), összehajtogatható esőkabát (a szigeteken minden nap esik egy kicsit az eső), egy háti „tornazsák” a városban futkosáshoz és bevásárlásokhoz. Jön még az egyik máltai búcsúajándékom, egy európai kis útiszótár/nyelvkönyv is.
Ez így pont 10 kiló, a repülésnél megengedett súlyhatár alatt van kicsivel. Ezt leszámítva lesz rajtam egy farmer, farmerdzseki, cipő és kész.
Képeket folyamatosan publikálok majd Instagram-on (https://www.instagram.com/lowglowflow ), videókat YouTube-on (https://www.youtube.com/lowglowflow), de mindkét tartalom elérhető lesz Facebook-on is (https://www.facebook.com/LowGlowFlow)
