Mint írtam, úgy utaztam, hogy csak egy hátizsákkal megyek. Előzetes olvasgatások alapján választottam ki a hátizsákot, amit elméletileg minden európai légitársaságnál fel lehet vinni plusz díjazás nélkül. Ez így is van. Én viszont nem voltam biztos a WizzAir szabályaiban, ezért utánajártam, ahol azt olvastam, hogy ezen kívül egy plusz kézipoggyászt is felvihetek maggammal. Ennek örömére (hogy a hátizsák ne haladja túl a 10kg-os határt) ketté csomagoltam.
Aha…. A Priority-s emberke vihet fel két csomagot, én nem. Tehát az utolsó kapunál közölték, hogy vagy beférek egy csomagba, vagy kicsengetek 75 eurót. Ehhez nem volt akkora kedvem. Csodával határos módon sikerült a két csomagból egyet csinálnom; a zipzárt alig tudtam behúzni. A következő csodatevésem a vízből bort lesz…
Mivel túl későn értem haza, kapkodtam is. Ennek azt lett az eredménye, hogy több ruhát hoztam el, mint akartam, de a flipflop-ot sikerült otthon hagynom.
Az első éjszaka a szálláson szinte semmit nem aludtam. Ez az első eset, hogy hostelben szállok meg, és szokni kell. Másnap direkt csak egy kávét ittam, hogy ne legyen gond az alvással. Többet aludtam, de nem eleget. Ha nagyon fárasztó lesz, akkor váltanom kell majd AirBnB-re..
Lisszabonban hűvös még az idő, 14-16 fok körül van, ha kisüt a nap, akkor 20 körül lehet.
Első nap végig sétáltam a belvároson és a folyóparton nyugat felé, majd onnan vissza a városközpont felé a szállásra.
Elrepültünk Olaszország felett, kilátással az Alpokra.
A WizzAir katalógusában épp Máltát reklámozzák. Nincsenek véletlenek…
Repülőről az Április 25.e Híd, nevét a ’74es „Szegfűs forradalomról” kapta
A városban tízből három ház halvány rózsaszín.
A buszok belülről hasonlítanak a máltai buszokra. Csak újak és tiszták.
A belvárosból kisétálva a „Cais das Colunas” nevezetű oszlop pároshoz jutunk; itt lépcsőkön lehet ücsörögni.
Itt a parton egy öregember szobrokat készített festett kövek egymásra pakolásával.
Beugrottam egy piacra is, ahol természetesen minden halszagú volt 🙂
Minden utcában van legalább három-négy ház, amit színes csempék díszítenek, és egyelőre úgy tűnik nincs két egyforma minta.
Mindenhol a járdák, de a parkokban a vízelvezetők is apró gránit(?) kövekből van kirakva. Ettől az egész város világosnak és tisztábbnak tűnik, nem úgy, mint Catania-ban, ahol a lávakő miatt minden járda koromfekete…
Akár az autóutat borító kövekről, akár a járdáról legyen szó, mindenhol utat tőr magának a fű, és szerencsére ezt meg sem próbálják kiirtani. Nagyon tetszik.
Egy szocreál lakótelep mellett lévő feljárókat ilyen mozaikok díszítik.
Mivel kávé és reggeli nélkül indultam el, egyszer csak lekellett ülni. Találtam egy kicsi, nagyon hangulatos parkot, ahol elvoltam egy félórát.
Ezután elmentem a szállás mellett lévő „VII. Eduárd” parkba.
Ennek a tetejéről visszafordulva látszik a folyó túlpartja is.
A belváros főútja mellett színes…
és néha bizarr épületek állnak.
Egy parkban kakasok, tyúkok, kacsák és egy leginkább pulykára hasonlító madárfaj rohangált.
Folytatás hamarosan 🙂
