Ismét Gozón jártunk, ha emlékszel, itt már voltunk szeptemberben.
Az egész táj eléggé holdbéli ilyen időjárásban.
Elsőként az „Azúr ablak”-hoz, a Dwejra-öbölbe látogattunk el. Amúgy nem messze vagyunk az ország egyetlen Kempinski szállójától…
Az „ablak” lábánal van a Nagy Lyúk, a búvárok kedvenc helye:
Mindenhol érdekes formákat vájt a víz a sziklákba.
A sziklák olyan rücskösek és érdesek, hogy tornacipővel úgy lehet felsétálni a 45 fokos lejtőn, mintha csak vízszintesen sétálnál. Elég vicces érzés.
Rengeteg fosszíliát lehet látni nemcsak a „falakon” rétegeződve, de a cipőd alatt is.
Az „Azúr ablak”-ra elméletileg nem lenne szabad felmászni, mert veszélyes. Nem azért, mert leeshetsz, hanem mert folyamatosan csökken a „híd” vastagsága, állítólag tíz évvel ezelőtt dupla ilyen vastag volt.
Következő helyszín Wied L-Ghasri, itt nyúlik bele legmélyebben a tenger a szigetbe. Kis lépcsőn lehet lemenni a szorosba.
A sziget északi oldalán kelet felé visszahaladva találjuk a párlasztókat: itt nyerik ki a tengerből a sót.
Nem mindenhol szabályosak alakúak a medencék, és kb. 40 centi mély vájatok kötik őket össze.
A vájatok néha bojler nagyságú kádakban végződnek, amibe bele is lehetett ugrani egy jó fotóért: 
&
