A második hetemet kezdem a szigeten. Most már barátságosabbnak tűnik sok minden, ami az elején furcsa volt.
Mivel a legrosszabb időpontban érkeztem munkakeresés szempontjából, turista üzemmódban kezdtem az itteni életemet.
Mint látható, a máltai lakótelep se kutya:A kikötőben mindenféle hajó és csónakok vannak, a parton minden este emberek üldögélnek a padon és beszélgetnek.
Itt a városok egybefolynak, inkább olyanok, mint a kerületek. Kedvenc részem az a kikötőre néző magaslat, ahol a különböző országok nagykövetségei vannak.
Az öbölben mindent lehet, nincs tiltva a fürdőzés sehol, és ez az egész szigetre érvényes. Az egyetlen tábla a „No BBQ” azaz tilos a sütögetés tábla. Nagy divat, hogy esténként egy grillsütővel és kis asztallal levonul egy csapat a sziklákra eszegetni.
Itt találkoztam az otthon hagyott Sztella kutyánk hasonmásával. Őt Ramana (vagy valami hasonló) névre hallgat.
Sok a luxushajó is, vannak, akik Londonból hajókáznak el idáig.
Nincs sok növényzet, de parkokban szeretik a fákat négyzetesre vagy ilyen oszlop formára nyírni:
Kedvenc strandom a Mellieha nevű városka mellett van. Nagyon sokan vannak, de mindenkinek van hely. Tőlem, kicsivel több, mint egy óra buszútra van, de a buszon mindig van légkondi. Sokáig be lehet gyalogolni, mire nem ér le az ember lába, és nagyon sós a víz. Úszni alig kell, mert mindig lebegsz a vízen 🙂 Minden megszárad 10 perc alatt, kb. 34-36 fok van a napon, a víz 24-25 lehet, de beljebb már frissítően hűvös.
Ünnepekor (ami szinte minden nap van) ilyen zászlókba öltöztetnek egy-egy teraszt.
Itt Mosta városában készülődtek a filharmonikusok.
Minden templomot villanykörték díszítenek. Minden ki van világítva, az emberek esznek-isznak. Mindenki nagyon kedves mindenkivel.