Rég nem írtam már új kalandokról, ami annak köszönhető, hogy lassan már tényleg mindent láttam a szigeten. Manoel sziget (be lehet sétálni, tehát inkább félsziget) azért most került elő, mert egész egyszerűen eddig zárva volt. Csak egy hétvégére nyitották meg a nagyközönség előtt.
A Wikipédia szerint:
A sziget első épülete az 1643-ban Jean-Paul de Lascaris-Castellarjohannita nagymester utasítására alapított San Rocco járványkórház volt, amelynek árkádos épülete ma is látható. 1723-ban António Manuel de Vilhena nagymester utasítására megkezdődött a Fort Manoel erődjének építése. Fort Manoelt a 18. századi haditechnika csodájának tartják. Az erődre vonatkozó eredeti terveket Louis d’Augbigne Tigne-nek tulajdonítják, és úgy tartják, hogy barátja és kollégája Charles F. de Mondion módosította, aki egy kriptában van elásva az erőd alatt. Bár a tervek szerint egy erődített várost kellett volna fejleszteni a szigeten, végül csak az 500 katonát ellátó erőd épült meg. A nagymesterről kapta a sziget mai nevét. A második világháború alatt a Manoel-szigetet és erődjét tengerészeti támaszpontnak használta az angol királyi flotta. Az erőd 1998 óta a Lovagi erődök Málta kikötőiben nevű világörökségi helyszín része, ezért 2006 óta jelentős restauráláson ment keresztül.
A 2006-os restaurálást nem fejezték be; abból adódott a probléma, hogy új lakóépületeket is építeni akartak, ami nem tetszett az embereknek. A területet azóta elkerítették, és nem használják semmire…
A bejárat előtt egy érdekes állatfarm van, ahol galambok, kacsák, macskák, tyúkok egy kupacban éldegélnek, és az egész úgy néz ki, mint egy miniatűr Popeye falu.
Csernobili hangulatot idéznek az óriásra megnőtt növények; ennek itt a leveleinek szélessége kb. 25-30 cm.
A régi közösségi épületek teljesen el lettek hanyagolva, minden esik szét.
A sziget dél oldalán lehet besétálni, és lassan felkanyarodva bemenni. Szembe Valletta látható.
A bejárat és kis lépcsőmászás után a középső téren találod magad.
A erőd faláról délre elnézve ellátni Msida-ig.
A régi lépcsők már eléggé el vannak kopva.
A kápolna mögötti összekötő falról le lehet nézni a „főtérre” és a távolban megint csak Vallettára.
Volt egy kis bemutató, hogy hogy kell régi puskával lőni.
A teret körülölelő épületeken kiállítások voltak; leginkább a katonai időszakból, illetve a felújítási project leírása.
Természetesen itt is van saját kápolna.
Az erődből kilépvén lépcsősor visz le a tengerig.
