A lisszaboni egyetem botanikus kertje 140 éves, és 40 ezer négyzetméter. Sajnos az egyik része épp le volt zárva felújítás miatt. A képek magukért beszélnek, nincs túl sok hozzáfűzni való 🙂
A lisszaboni egyetem botanikus kertje 140 éves, és 40 ezer négyzetméter. Sajnos az egyik része épp le volt zárva felújítás miatt. A képek magukért beszélnek, nincs túl sok hozzáfűzni való 🙂
Úgy hozta a sors, hogy összesen négy barátom (két páros: Eszter/András és Illus/Péter) is épp a városban turistáskodott. Így már öten sétáltunk, felültünk egy „siklóra”, ami tulajdonképpen egy nagyon ferde villamos 🙂
Kedden, 17.én elgyalogoltam Belém-ig, ami a szállástól 7km-re van. Út közben beleszaladtam egy Szenes Árpád múzeumba, akiről eddig életemben nem hallottam…
Az első igazán szép napon elsétáltam az várba, ahova leginkább a kilátás miatt érdemes felmenni. A bejáratnál kígyózó sor kicsit elrettentő volt, de gyorsan haladt. A vár nyitott, csak egy kávézó és egy múzeum fedett benne. Belül hasonlít egy kicsit a máltai San Anton kertre: hasonló töredezett kőtáblákon lehet sétálni. Kevesebb a virág, de több […]
A második napom csöndes és nyugis volt. Nem sütött a nap, borongós volt az idő, és csak a környező kis utcákban sétáltam a szállástól észak-keletre.
Mint írtam, úgy utaztam, hogy csak egy hátizsákkal megyek. Előzetes olvasgatások alapján választottam ki a hátizsákot, amit elméletileg minden európai légitársaságnál fel lehet vinni plusz díjazás nélkül. Ez így is van.
Szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára Máltáról. Azóta összefoglalva annyi történt, hogy három év és négy hónap után már úgy éreztem, hogy nem tartogat már sokat nekem a sziget, és ha örökre lehet, hogy nem is mondok búcsút tőle, de ideje szünetet tartani.
Rég nem írtam már új kalandokról, ami annak köszönhető, hogy lassan már tényleg mindent láttam a szigeten. Manoel sziget (be lehet sétálni, tehát inkább félsziget) azért most került elő, mert egész egyszerűen eddig zárva volt. Csak egy hétvégére nyitották meg a nagyközönség előtt.
Második nap a Taorminába vezető úton olasz barátommal, Elenával.
Második nap a Taorminába vezető úton olasz barátommal, Elenával.
Máltáról tettem egy rövid utat Toarminába. Nem vittem magammal nagy fényképezőgépet, csak a Lumia 950 okostelefonomat.
Huszonkét kép, ami azt bizonyítja, hogy Málta egy igazi színpaletta-generátor :))
Sweethaven Village, az 1980-as Popeye film képzeletbeli halászfaluja, ami a forgatás óta mini-Disneyland-ként működik. Ha a filmet nem láttad, nem vesztettél semmit, mert nézhetetlenül rossz, kétórás kínszenvedés. A faluban sem tudsz két óránál többet tölteni, mert elég kicsi.
4 évesen megragadtam nagyapám kezét, és elindultam a vidámparkba, hogy a Pajtás fényképező gépemmel lefényképezzem a körhinta rózsaszínű tehenét. Ez a nyár végi búcsú volt a fő attrakció a faluban, ahol a nyaraimat töltöttem …
Rég nem írtam, aminek leginkább az az oka, hogy már szinte mindent láttam a szigeten, többször is…